Funda-mentalista

Valami hihetetlen dolog történt az otthonunkban, miközben a televíziót néztük a feleségemmel. Na, nem hajlottak meg kanalak és nem indultak be régi órák sem. Mégis varázslatos élményben volt részünk. Történt ugyanis, hogy az m1-en néztük a Csináljuk a fesztivál című műsort, ahol Tóth Vera énekelte Dolly Parton, I will always love you című dalát. Talán még szebben, mint Whitney Huston, pedig az ő előadásában is hihetetlenül szól ez a szám. Mondom, varázslat volt a javából. Tóth Vera hatása átjött a kamerákon és a tévén keresztül is. Gondolom a stúdióban még frenetikusabb volt az élmény. Mindenki ezt az élményt keresi. Az emberek csodákra várnak és azt hiszik, ha valami nagyon-nagy dolog történik velük, akkor lehetnek igazán boldogok, és akkor hiszik el a csodákat, ha az nagyot durran és jól van tálalva. Pedig a valódi csodákkal nap, mint nap találkozhatunk. Csak oda kell figyelni rájuk. Ilyen volt Tóth Vera éneke is. Ilyen a művészet, a művész, a zene csodája. Ha valaki hitelesen tudja előadni, akkor magával ragad és rögtön érezzük, hogy nem hétköznapi dologgal állunk szemben. Az igazán nagy csodák megbújnak, nem rögtön nyilvánulnak meg számunkra. Ott vannak az orrunk előtt vagy mögött, hiszen az ember is egy csoda. A teremtett világ egy nagy csoda, ahogyan fel van építve, ahogyan működik benne minden. Az ember is része ennek, mint természeti lény, hiszen ugyanazokból az anyagokból épül fel, mint az őt körülvevő világ. Magában már az is csoda, hogy az ember képes gondolkodni saját magán, ahogyan gondolkodik (már, ha gondolkodik egyáltalán). Még ha működik is, nem (csak) az a nagy dolog, hogy valaki képes meghajlítani egy kanalat, elindítani egy épp nem működő órát vagy (ne adj' Isten) olvas a gondolatainkban. Ez is valami, ha egyáltalán lehetséges. De azt hiszem, nem ezektől válik az ember jobbá. Csak az embernek adatott meg az a lehetőség, hogy reflektáljon saját magára és a körülötte lévő világra. Azáltal, hogy nekünk megadatott a döntés képessége, tudunk fejlődni és jobbá válni ebben a világban. A művészet az egyik legalkalmasabb eszköz arra, hogy ezt a tisztulási folyamatot elindíthassa bennünk. Átélhetünk egy katarzist, amely után másként gondolunk magunkra, másokra, a világra. Nekem ilyen élményben volt részem péntek esete.