2009. június 2., kedd

Apropó gyereknap

A legutóbbi alkotónapunkon eme csodálatos szobrászati kompozíció szomszédságában tanyáztunk.
Az 1975-ben született alkotás igen figyelemreméltó.
Itt emelném ki a geometriai alakzatok újszerű, mégis az orosz művészet előtt tisztelgő retrográd megvalósítását. Itt kérem a tatlini rendszer köszön vissza másfél méteren. Ugyanakkor a gazdag és elmés anyaghasználat is visszaidézi a konstruktívista irányzat elgondolásait. Műkő és vasbeton. Elvégre a munkásosztály gyermekeiről van szó.
És micsoda gyerekek! Valószínűleg kisdobos egyenruhában (szigorúan fehér felső, sötét alsó) vannak ábrázolva, természetesen stilizálva, lehántva magukról az új tárgyiasság imperialista művészeti törekvéseit. Azért érdemes egy-két pillantást vetni a kisfiú hippinadrágjára. Ő és copfos barátnője már a beat nemzedék csíráját hordozzák magukban.
Tekintsünk most e rideg anyag érzéki kidolgozottságára is. Ez a míves és színvonalas munka örökké hirdeti az igényesség iránti elkötelezettséget.
S micsoda elgondolás: a gyermekek körülfogják a földet, mintegy megvédelmezve azt. Ők a jövő nemzedéke, kik ebben a baráti kézfogásban őrzik a szocialista eszményeket. "Save the World" -mondhatná manapság egy zöldpolitikus, egy ökopárti képviselő.
Tehát, világ gyermekei egyesüljetek, amíg még lehet hol!

Nincsenek megjegyzések: