Véget ért egy fejezet. Levizsgáztam művészettörténetből is. Igaz, hogy az elkövetkezendő egy évemet még a tanár szakon töltöm, de az már nem lesz olyan intenzív, mint ez az öt év volt.
Megszámoltam, hogy a mai művtöri államvizsgára az elmúlt három év (az első két évből a második év végén kellett szigorlatozni) anyagából összesen kb. 4000-4500 képet, alkotást vagy valamilyen művészeti tevékenységet kellett megjegyezni, plusz ehhez még egy pár mondat is tartozik (de legalább egy képcím). Jónéhányhoz pedig sok-sok mondat is akár. S bizony a legtöbb kép nem csak egy, hanem bizonyos esetekben több vizuális információt is tartalmazhat. Gondoljunk csak például Delacroix A Szabadság vezeti a népet vagy Renoir Moulin de la Galette című képekre.
Azon gondolkodtam, hogy amikor az ember annyira szereti a művészetet, hogy eldönti, mindenképpen ezzel akar foglalkozni az élete során, akkor miért van az, hogy amikor egy ilyen vizsgára készülve tényleg csak ezzel kellene törődni, miért oly annyira fárasztó és terhes számára ez az elfoglaltság. Ennek sok magyarázata is lehetséges, tessék rajta gondolkodni.
Azon gondolkodtam, hogy amikor az ember annyira szereti a művészetet, hogy eldönti, mindenképpen ezzel akar foglalkozni az élete során, akkor miért van az, hogy amikor egy ilyen vizsgára készülve tényleg csak ezzel kellene törődni, miért oly annyira fárasztó és terhes számára ez az elfoglaltság. Ennek sok magyarázata is lehetséges, tessék rajta gondolkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése