Íme az ember

Mesél a Gemenci Erdő egy kicsit másképpen

Koránkezdős Emilke

Mesél a Gemenci Erdő

Na ez jutott nekem eszembe a bajai pályázattal kapcsolatban.

Egyetemi jegyzetek

Most, hogy már vége az egyetemnek, be merem mutatni az egyik órai rajzomat.
Olyan fáradt voltam az órán, hogy képtelen voltam jegyzetelni. Hogy el ne aludjak, kénytelen voltam valamit firkálni, hát ez lett belőle.

Levizsgázott Emilke

Gáspár Imre

A vonalak nagymestere ma járt nálunk feleségével egy kis estebédre. Annak idején számtalan rajzával találkozhattunk a Bakfitty című újságban, az RTV magazinban, a Filmszemben, Pesti Műsorban és persze jó sokáig a Fülesben is. Ő is azok közé a karikaturisták közé tartozik, aki számomra példaképként szolgál és igen büszke vagyok arra, hogy személyesen is ismerhetem.
Kevés vonallal is tökéletesen ragadja meg a karaktereket.

Akaratos Emilke

Finnyás Emilke

Diploma után szabadon (?)

Véget ért egy fejezet. Levizsgáztam művészettörténetből is. Igaz, hogy az elkövetkezendő egy évemet még a tanár szakon töltöm, de az már nem lesz olyan intenzív, mint ez az öt év volt.

Megszámoltam, hogy a mai művtöri államvizsgára az elmúlt három év (az első két évből a második év végén kellett szigorlatozni) anyagából összesen kb. 4000-4500 képet, alkotást vagy valamilyen művészeti tevékenységet kellett megjegyezni, plusz ehhez még egy pár mondat is tartozik (de legalább egy képcím). Jónéhányhoz pedig sok-sok mondat is akár. S bizony a legtöbb kép nem csak egy, hanem bizonyos esetekben több vizuális információt is tartalmazhat. Gondoljunk csak például Delacroix A Szabadság vezeti a népet vagy Renoir Moulin de la Galette című képekre.
Azon gondolkodtam, hogy amikor az ember annyira szereti a művészetet, hogy eldönti, mindenképpen ezzel akar foglalkozni az élete során, akkor miért van az, hogy amikor egy ilyen vizsgára készülve tényleg csak ezzel kellene törődni, miért oly annyira fárasztó és terhes számára ez az elfoglaltság. Ennek sok magyarázata is lehetséges, tessék rajta gondolkodni.

Tanulás közben

Tanulás közben találtam meg ezt a rajzot a művtöri füzetemben. Éppen Picassonál tartottam.

Csakúgy rajz

Művészettörténet államvizsgára tanulás közben sem tudom megállni, hogy ne rajzoljak valamit. Pláne, ha olyan ihletőforrásokról van szó, mint Daumier, Millet, Picasso vagy Klee.

Dr. Tulp anatómiája

A 2009-es tanév végzős restaurátor hallgatói....
Ez egy kis ajándék a tanárainknak, akik öt éven át elviselték a hülyeségeinket, most egy újabb, de már utolsó kis marhaságot kapnak tőlünk. Egy vászonra lesz nyomtatva, amit kifeszítünk és bekeretezünk. Így a tanszéken mi is ott leszünk mindig.
A delikvensek sorban (balról jobbra) Jilg Enikő, és Pecze Éva festő-restaurátorok profilból az előtérben. Váli Zsuzsanna festő-restaurátor mélázik mögöttük, őt nem érdekli az anatómia oktatás. Leghátul mindenki fölé magaslik Diószegi Anikó festő-restaurátor alakja.
A két igen érdeklődő, egészen közel hajolva a hullához, Zetye Péter faszobrász-restaurátor és Halter András festő-restaurátor.
Fölöttünk áll Hering Zoltán kőszobrász-restaurátor és Bernád István festő-restaurátor. S aki mindezt összefotos(t)oppolta, a kalapos Tulp, Rátonyi Dávid faszobrász-restaurátor.
A plusz egy alak azért lett odatéve, mert senki sem akart hulla lenni.

Marabu Mester

A héten nyílt Marabu kiállítása, a "Most sírjunk vagy nevessünk?". Előbb sajnos nem volt időm megrajzolni portréját, mert készültem egy államvizsgára (Muzeológia). Marabu karikatúrái, rajzai, viccei, versei, ötletei mindig nagy lelkesedést váltanak ki belőlem, nagyon inspiratívak számomra. És persze mindig jó nagyokat nevetek, meg aztán el is gondolkodom rajtuk (olykor fordítva van).
A kiállítás címére klikkelve megnézhetik a Karikaturista blog május 25.-i és a június 2.-i bejegyzéseit. Természetesen nagyon ajánlom a kiállítást élőben is!

Császár Vera Makina

Mikor kijöttem a Muzeológia államvizsgáról, pont Makina védése kezdődött a Barcsay teremben.
Megnéztem, mert nagyon csípem Makina rajzait.
Nekem a legjobban azok a vegyes, montázs-szerűen elhelyezett kis rajzjegyzetek, szösszenetek tetszettek, amik vízszintesen voltak elhelyezve a diplomamunkák előtt egy nagy üveggel letakarva.

Repülőgép-szerencsétlenség magyar áldozatai

Ma mást akartam iderajzolni, de az élet közbeszólt....

Apropó zöldpárt

Valahogyan a hozzáállást kéne megváltoztatni a környezetvédelemmel kapcsolatban.

Apropó gyereknap

A legutóbbi alkotónapunkon eme csodálatos szobrászati kompozíció szomszédságában tanyáztunk.
Az 1975-ben született alkotás igen figyelemreméltó.
Itt emelném ki a geometriai alakzatok újszerű, mégis az orosz művészet előtt tisztelgő retrográd megvalósítását. Itt kérem a tatlini rendszer köszön vissza másfél méteren. Ugyanakkor a gazdag és elmés anyaghasználat is visszaidézi a konstruktívista irányzat elgondolásait. Műkő és vasbeton. Elvégre a munkásosztály gyermekeiről van szó.
És micsoda gyerekek! Valószínűleg kisdobos egyenruhában (szigorúan fehér felső, sötét alsó) vannak ábrázolva, természetesen stilizálva, lehántva magukról az új tárgyiasság imperialista művészeti törekvéseit. Azért érdemes egy-két pillantást vetni a kisfiú hippinadrágjára. Ő és copfos barátnője már a beat nemzedék csíráját hordozzák magukban.
Tekintsünk most e rideg anyag érzéki kidolgozottságára is. Ez a míves és színvonalas munka örökké hirdeti az igényesség iránti elkötelezettséget.
S micsoda elgondolás: a gyermekek körülfogják a földet, mintegy megvédelmezve azt. Ők a jövő nemzedéke, kik ebben a baráti kézfogásban őrzik a szocialista eszményeket. "Save the World" -mondhatná manapság egy zöldpolitikus, egy ökopárti képviselő.
Tehát, világ gyermekei egyesüljetek, amíg még lehet hol!

Kukkolók

Bekérdezős Emilke

Szóval, itt van ez az Emilke, aki már korábban is feltűnt a blogomban. Most egy kicsit aktívabb lesz, mert júniustól bezár az óvoda.
Boldog Gyermeknapot!