2008. február 9., szombat

Kiállításom





Egy-két kép az Amrita művészeti csoport legutóbbi kiállításáról. Rajzaim a hét főbűn közül a dühöt, a falánkságot és a lustaságot jelenítik meg. Olyan karikaturisztikus karakterfejeket akartam rajzolni, amelyek megfelelően képviselik azokat a rossztulajdonságokat, amelyek a leginkább jellemzőek a mai kor emberére. Szó sincs embergyűlöletről, sőt „Homo sum, nil humani alineum esse puto”
„Ember vagyok, semmi emberit nem érzek idegennek” mondta Terencius, és ezt a gondolatot én is osztom.

Állatbarát


No comment




Ezeket egy TV újság hasábjairól fotóztam

Reneszánsz Év II


Reneszánsz Év 2008




2008 a reneszánsz éve. Ez a művészettörténeti korszak már csak azért is áll olyan közel hozzám, mert restaurátornak készülök és elég sok, ebből az időből való festménnyel, alkotással találkozom közvetlen közelről. Ajánlom mindenkinek a Medici kiállítást. Ha lenne időgép, akkor a reneszánsz kora lenne az első, amit meglátogatnék. Bekukkantanék Leonardo da Vinci, Michelangelo és persze Parmigianino műhelyébe is. Ezt a három másolatot kb négy vagy öt éve készítettem, még az egyetem felvételiére. A két első kép közül az egyik Parmigianino (1503-1540) feltételezett önarcképe, a másik a Török rabszolganő címet viseli. A harmadik kép Michelangelo Libiai Sibillája a sixtusi kápolnából.

2008. február 8., péntek

Sztrájk


Hát nem érdekes? Itt ülök a koszosbüdös vonaton, ahol még víz sincs a vécében. Vagy nagyon meleg a fülke (most éppen szaunázni lehetne) vagy meg lehet fagyni, de örülök, hogy utazom. Megy a vonat! Hív a vasút vár a MÁV! Hát igen. Kicsit (kicsit?) koszos, kicsit büdös, de a miénk! Elvégre most már lassan négy éve, hogy - a nyarakat leszámítva - nap mint nap vonattal utazom.

2008. február 7., csütörtök

A jövő gyermeke


Az egyik nap utaztam a szolnoki buszon és egy anyát láttam négy éves kisfiával, akinek indulatkitörését édesanyja csak egy mobiltelefonon lévő gyerekvideóval tudta lecsillapítani. A kisgyerek jól elvolt a kezébe nyomott telefon bámulásával.

Elgondolkodtam, hogy nem olyan rég (27-28 évvel ezelőtt) az én édesanyám inkább mesélt nekem. Beugrott, hogy akik a XXI. században születtek, bizony már úgy fognak felnőni, hogy a technika teljesen behálózza életüket. Hát igen. Le lennék maradva?

Sztrájktitánok


Mivel minden rosszban van valami jó, így a sztrájk ideje alatti kényszerpihenőmben sok rajzot csináltam. Nem mondhatom, hogy örülnék ennek az egész hercehurcának, de legalább volt egy kis időm magamra is. Az egész sztrájkkal az a legnagyobb probléma, hogy egyik fél sem tud megegyezni. Ez a hozzáállás mindkét oldalról, mutatja a mai magyar politikai helyzetet is. Ahogyan a szakszervezet vezetői és a MÁV vezetők nem számolnak a legfontosabb tényezővel az utazóközönséggel, úgy a két nagy párt sem foglalkozik az országot alkotó polgárokkal. Mérgemben csináltam egy rajzot arról a küzdelemről, amely mostanában fémjelzi a vasuti egyezkedéseket. A kompromisszumkészség teljes hiánya jellemzi mindkét oldalt, és ez felőlem, felőlünk, utasok felől nézve felháborító dolog.