2009. június 5., péntek

Dr. Tulp anatómiája


A 2009-es tanév végzős restaurátor hallgatói....
Ez egy kis ajándék a tanárainknak, akik öt éven át elviselték a hülyeségeinket, most egy újabb, de már utolsó kis marhaságot kapnak tőlünk. Egy vászonra lesz nyomtatva, amit kifeszítünk és bekeretezünk. Így a tanszéken mi is ott leszünk mindig.
A delikvensek sorban (balról jobbra) Jilg Enikő, és Pecze Éva festő-restaurátorok profilból az előtérben. Váli Zsuzsanna festő-restaurátor mélázik mögöttük, őt nem érdekli az anatómia oktatás. Leghátul mindenki fölé magaslik Diószegi Anikó festő-restaurátor alakja.
A két igen érdeklődő, egészen közel hajolva a hullához, Zetye Péter faszobrász-restaurátor és Halter András festő-restaurátor.
Fölöttünk áll Hering Zoltán kőszobrász-restaurátor és Bernád István festő-restaurátor. S aki mindezt összefotos(t)oppolta, a kalapos Tulp, Rátonyi Dávid faszobrász-restaurátor.
A plusz egy alak azért lett odatéve, mert senki sem akart hulla lenni.

2009. június 4., csütörtök

Marabu Mester

A héten nyílt Marabu kiállítása, a "Most sírjunk vagy nevessünk?". Előbb sajnos nem volt időm megrajzolni portréját, mert készültem egy államvizsgára (Muzeológia). Marabu karikatúrái, rajzai, viccei, versei, ötletei mindig nagy lelkesedést váltanak ki belőlem, nagyon inspiratívak számomra. És persze mindig jó nagyokat nevetek, meg aztán el is gondolkodom rajtuk (olykor fordítva van).
A kiállítás címére klikkelve megnézhetik a Karikaturista blog május 25.-i és a június 2.-i bejegyzéseit. Természetesen nagyon ajánlom a kiállítást élőben is!

Császár Vera Makina

Mikor kijöttem a Muzeológia államvizsgáról, pont Makina védése kezdődött a Barcsay teremben.
Megnéztem, mert nagyon csípem Makina rajzait.
Nekem a legjobban azok a vegyes, montázs-szerűen elhelyezett kis rajzjegyzetek, szösszenetek tetszettek, amik vízszintesen voltak elhelyezve a diplomamunkák előtt egy nagy üveggel letakarva.

2009. június 2., kedd

Apropó zöldpárt

Valahogyan a hozzáállást kéne megváltoztatni a környezetvédelemmel kapcsolatban.

Apropó gyereknap

A legutóbbi alkotónapunkon eme csodálatos szobrászati kompozíció szomszédságában tanyáztunk.
Az 1975-ben született alkotás igen figyelemreméltó.
Itt emelném ki a geometriai alakzatok újszerű, mégis az orosz művészet előtt tisztelgő retrográd megvalósítását. Itt kérem a tatlini rendszer köszön vissza másfél méteren. Ugyanakkor a gazdag és elmés anyaghasználat is visszaidézi a konstruktívista irányzat elgondolásait. Műkő és vasbeton. Elvégre a munkásosztály gyermekeiről van szó.
És micsoda gyerekek! Valószínűleg kisdobos egyenruhában (szigorúan fehér felső, sötét alsó) vannak ábrázolva, természetesen stilizálva, lehántva magukról az új tárgyiasság imperialista művészeti törekvéseit. Azért érdemes egy-két pillantást vetni a kisfiú hippinadrágjára. Ő és copfos barátnője már a beat nemzedék csíráját hordozzák magukban.
Tekintsünk most e rideg anyag érzéki kidolgozottságára is. Ez a míves és színvonalas munka örökké hirdeti az igényesség iránti elkötelezettséget.
S micsoda elgondolás: a gyermekek körülfogják a földet, mintegy megvédelmezve azt. Ők a jövő nemzedéke, kik ebben a baráti kézfogásban őrzik a szocialista eszményeket. "Save the World" -mondhatná manapság egy zöldpolitikus, egy ökopárti képviselő.
Tehát, világ gyermekei egyesüljetek, amíg még lehet hol!

2009. május 31., vasárnap

Bekérdezős Emilke


Szóval, itt van ez az Emilke, aki már korábban is feltűnt a blogomban. Most egy kicsit aktívabb lesz, mert júniustól bezár az óvoda.
Boldog Gyermeknapot!

Budapest, Budapest, te csodás

Sűrűn járok az Andrássy úton és mindig elborzasztanak az otthagyott kutyagumik. Gondoltam egyet (persze, már vagy egy éve), és bosszúrajzot készítettem. Tudjuk: Aki másnak vermet ás...