Szeretem ezeket a srácokat, mivel én is kerékpáros vagyok.
Néha bizony elég ügyesnek kell lenni a forgalomban ahhoz, hogy épségben hazaérjünk...
2009. október 31., szombat
2009. október 28., szerda
Az egyik álhír, a másik igaz
Ehhez a bejegyzéshez nem jár rajz. Mindenki képzelje el magának.
Orbán Viktor azt mondta: visszafizettetik a a BKV-nál kiosztott végkielégítéseket, a hivatali visszaélések elkövetőire pedig "kimérik azt, ami jár".
A Fidesz elnöke ezen kívül azt is közölte, ha hatalomra kerülnek, akkor 2010 júniusától a 4-es és a 6-os villamosokon, a metrón és a HÉV-en az ajtók már csak a jobb oldalon fognak nyílni.
Azt még nem döntötték el, hogy csak oda vagy vissza is.
Egy kis segítség: klikk ide
Orbán Viktor azt mondta: visszafizettetik a a BKV-nál kiosztott végkielégítéseket, a hivatali visszaélések elkövetőire pedig "kimérik azt, ami jár".
A Fidesz elnöke ezen kívül azt is közölte, ha hatalomra kerülnek, akkor 2010 júniusától a 4-es és a 6-os villamosokon, a metrón és a HÉV-en az ajtók már csak a jobb oldalon fognak nyílni.
Azt még nem döntötték el, hogy csak oda vagy vissza is.
Egy kis segítség: klikk ide
Állami kitüntetést kapott Lelki Tanítómesterem!
Bár tudom, hogy az ember vallása leginkább csak saját magára tartozik, én most mégis felrakom erre a komolytalan oldalra ezt a komoly hírt. Teszem ezt tiszteletből tanítóm felé, mivel oly sok minden mellett Ő arra is tanít, hogyan őrizzük meg humorunkat ebben az átmeneti világban.
Az alábbiakban olvasható az MKTHK hivatalos sajtóanyaga, amely ma került fel a Magyar
Távirati Iroda (MTI) honlapjára:
Magas rangú állami kitüntetést kapott a Magyarországi Krisna-tudatú
Hívõk Közösségének vezetõje
2009. október 20-án a hagyomány szerinti indiai újév ünnepén a Magyar
Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki Sivaráma Szvámít, a
Magyarországi Krisna-tudatú Hívõk Közösségének lelki vezetõjét. A
magas rangú állami elismerést Dr. Manherz Károly felsõoktatási és
tudományos szakállamtitkár adta át. Az egyház magyarországi vezetõje
karitatív, humanitárius és értékteremtõ munkájáért kapta az állami
kitüntetést.
Az Iparmûvészeti Múzeumban megtartott ünnepi esten többek között jelen
volt Balog Zoltán, az Országgyûlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és
vallásügyi bizottság elnöke és természetesen Õexcellenciája Ranjit
Rae, India jelenlegi magyarországi nagykövete is. Az est legnagyobb
meglepetéseként pedig, Wisinger István, a Szvámi unokatestvére egy
régi családi emléket hozott ajándékba az ünnepeltnek. Alkalomhoz illõ,
különleges zenei élményt Horgas Eszter fuvolamûvész és Lantos Zoltán
hegedûmûvész biztosította.
A kitüntetés hivatalos indoklása szerint, a vezetõ lelkész úr 1989-
ben, mint a közösség rangidõs tagja, részt vett a Magyarországi Krisna-
tudatú Hívõk Közössége (MKTHK) megalapításában.
Sivaráma Szvámi 1949-ben született Budapesten, Létai Péter néven. 1956-
ban szülei Kanadába emigráltak, így iskoláit ott végezte. 1973-ban
csatlakozott a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetéhez (ISKCON), 1979
óta a szervezeten belül magas tanítói tisztséget tölt be. Az ISKCON
nemzetközi irányító testületének (Goverment Body Commission)
tekintélyes tagja.
Az õsi indiai spirituális irodalom A. C. Bhaktivedanta Swami
Prabhupáda tolmácsolásában világszerte ismertté vált kötetei Sivaráma
Szvámi szakértõ vezetése alatt jelentek meg magyar nyelven, és váltak
hozzáférhetõvé a hazai közönség számára.
1994-ben Somogyvámos határában létrejött Krisna-völgy, az Indiai
Kulturális Központ és Biofarm. Sivaráma Szvámi energiáinak jelentõs
részét ma is a példaértékû közösség életének irányítására és
fejlesztésére fordítja. Nevéhez fûzõdik továbbá a Csillaghegyen
található Budapesti Hare Krisna Templom és Kulturális Központ
megalapítása is. Ezen kívül Egerben, Debrecenben, Pécsett és
Kecskeméten mûködik állandó közössége az egyháznak, de az ország sok
más településén élnek támogató hívek.
Korunk konfliktusainak egyik lehetséges feloldási módja a vallások
közötti párbeszéd erõsítése, melynek Sivaráma Szvámi nemzetközileg és
itthoni környezetben is aktív részese: kerekasztal-beszélgetések,
konferenciák és egyházi vezetõkkel való személyes találkozók formájában.
Szintén Sivaráma Szvámi kezdeményezésére és irányítása alatt jött
létre a Bhaktivedanta Hittudományi Fõiskola, az MKTHK államilag
akkreditált fõiskolája.
Aktív írói munkásság is jellemzi a lelki tanítót, precízen beosztott
napirendjében fontos helyet foglal el a filozófiai, erkölcsi,
teológiai tartalmú, valamint szépirodalmi mûvek alkotása, melyek sokak
számára jelentenek esztétikai élményt és lelki inspirációt.
Nagymértékben Neki köszönhetõ, hogy a Krisna-egyház az 1%-os
társadalmi adófelajánlások tükrében az ország 4. legnépszerûbb és
legtámogatottabb vallási közösségévé vált.
2009. október 25., vasárnap
Költővel a sötétség ellen
A békéscsabai közmeghallgatáson Szabóné Kocziha Tünde, a Jobbik helyi elnöke felháborodásának adott hangot amiatt, hogy Faludy György egyik versét szavalták el a városi megemlékezésen.
Nem is értem, egy magát magyarnak valló ember szájából hogyan jöhet ki ilyen dolog?
Következzék itt két Faludy vers Andrassew Iván felhívására válaszolva:
Faludy György
ÓDA A MAGYAR NYELVHEZ.
Most, hogy szobámban ér az est setétje
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod mongol emléke rég ködös
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod kísér utamra fájón
messze e tájon.
Magyar nyelv! Vándorutamon kísérőm
sértett gőgömben értőm és kísértőm
te hangolás barangoló kalandom
te zengő és borongó hang a lanton
bőröm, bérem, bírám borom, míg bírom
és soraimmal sorson túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.
Magyar szó! Múltam és jövendő sorom
Népek közt sorom és mindegyik sorom,
Háza-hazám lovacskám, csengős szánom
és a dal a számon, mit kérnek majd számon
nincs vasvértem, páncélom, mellasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem bír le ellenség, rangomba törvén,
sem haditörvény.
Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
felett alkonykor krugató ludak
s minden szavamban százszor látom orcád,
bús Magyarország.
Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek
ahol a fák, mint holt igék kiégtek.
Ős szók: a szemhatárról századok
ködéből még derengő nádasok,
gyepűs vápákon elhullt katonák,
ti bíbicek, bölények, battonyák.
miket vadásztak vén csillyehajókról
s lápos aszókon.
Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
mély hangok: alkony violasötétje,
káromlások veszelytő vadona,
mondatszerkesztés pogány pagonya,
kötőszók: sok-sok illanó fodor,
s hangsúly, te vidám, hangsúly te komor
lelkünk dolmánya, szőttesen, világszép
búzavirágkék.
Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
karók, keresztek és bitófák árnya.
Melléknevek, gazdag virágbarázdák,
Busák, buják, burjánzók és garázdák,
S ti, mellérendelt, kurta mondatok
mint paprika, ha füzérben vereslőn
lóg az ereszről.
Ragok: szegények szurtos csecsemői,
kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni.
És E-betűk serege: fekete
mezőn zsellérek koldus menete.
s ti kongó-bongó helyhatározók,
kukoricásban jó irányt hozók,
ban-ben-bim-bam: toronyból messzehangzó
könnyű harangszó.
Jelentőmód. Az aszály mindörökre
ráült a magyar, repedt rögökre.
Magánhanzó illeszkedés! Kaján
törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
robotja tört paraszt alázata,
vagy összhangunk, mely bolgogult utakra
messze mutatna?
És fönevek, ti szikárak és szépek
ti birtokos ragokkal úri népek,
országvesztők, önteltek és hitványak
s ti elsikkadt, felőrölt állítmányok,
megölt, vagy messze bujdosó fiak,
Hajnóczyk, Dózsák, meg Károlyiak,
ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
és a hazánkkal?
Parasztok nyelve, nem urak latinja
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva-
s ki fog-e tövised lombbal hajtani?
Arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.
Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
Közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta ó-bora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő mustkönnyeinkben úszó
tárogatószó.
(Párizs, 1940 május)
Azt hiszem, hogy Tünde is ezt a verset hallhatta Békéscsabán.
Faludy György:
OKTÓBER 6.
A vesztőhelyre sáros út vitt
és kikericsek kékjei.
Száz év, s meghaltam volna úgyis-
vígasztalódott Vécsey.
Láhner György sírt s a földre nézett,
Damjanich szekéren feküdt,
Leiningen felmentő honvédek
árnyát kereste mindenütt.
S a táj olyan volt, mint a fácán:
tarlók, fák vérző foltjai,
és ők, tarkán, libegve, hátán:
elhulló, bús-szép tollai.
Aradon így. A pesti téren
is ütötték a dobokat,
de ő; nem félt, csak arca széle
vetett rózsálló lobokat.
Mosolygott. Mi bánta, hogy vége?
Branyiszkónál nevét az égre
karcolta kardja, a híres.
Ez volt Dembinski hadsegéde,
Abancourt Károly ezredes.
S mi elfeledtük. A miniszter,
bár hívták, maradt egyedül.
- Az Al-Dunán szólt mély a gázló
s vénember már nem menekül.
Leszek bitófán harci zászló,
ha sorsom ezt így rótta ki-
s habár magyar volt Csány László,
úgy halt meg, mint egy római.
A többit, mintha friss, mély sebből
fröccsen szét érdes cseppű vér,
Kuftsteinbe, Grácba, Josephstadtba,
Olmützbe vitte a szekér.
Húszan egy odvas pincelyukban,
nehéz bilincsben, pipájukkal
egyensúlyozták magukat:
így éltek, sakkoztak, dohogtak
és elmélkedtek, jó urak.
Kegyelmet vártak s forradalmat,
áldottak-átkozták a hont
és írtak vert hadakra verset,
tábornok Bemre disztichont.
Volt, aki bírta; más kivénhedt;
olyik megőrült, de az élet
sodrából mind-mind kiesett.
Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól
gömbölyödtek a hitvesek.
S az ország rothadt. A rabságot
mindjárt megszokta s elfeküdt
a földön, mint télvízkor vágott,
rózsás rügyekkel tele bükk.
E rügyből egy se bontott zászlót:
a nagy tavaszi láz heve
kilobbant, múló szalmaláng volt
vagy átköltözött másfele,
Londonba, New Yorkba, Turinba
és hűs lidércként messze táncolt.
Száz év s a magyar börtönéjjel
nem változott száz év alatt
Száz év s az első fordulóra
ébredtetek és lassan róva
a lépést, méláztatok róla,
mit hozott Világos, Arad:
száz év - hűséges ingaóra,
én folytatom járástokat,
mások járják lépésetek,
s míg árnyékunk a kőpadlóra
hull - hány nap, hét és hónap óta! -
s kihúnyunk, pisla mécsesek:
sok szép magyar fej, hervadt rózsa,
Lonovics! Barsi! Berde Mózsa!
árnyatok felénk integet.
(Az ávó pincéjében, 1950. október 6.)
Csak, hogy legyen mire klikkelni:
ember,
Faludy György
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)