Funda-mentalista

Valami hihetetlen dolog történt az otthonunkban, miközben a televíziót néztük a feleségemmel. Na, nem hajlottak meg kanalak és nem indultak be régi órák sem. Mégis varázslatos élményben volt részünk. Történt ugyanis, hogy az m1-en néztük a Csináljuk a fesztivál című műsort, ahol Tóth Vera énekelte Dolly Parton, I will always love you című dalát. Talán még szebben, mint Whitney Huston, pedig az ő előadásában is hihetetlenül szól ez a szám. Mondom, varázslat volt a javából. Tóth Vera hatása átjött a kamerákon és a tévén keresztül is. Gondolom a stúdióban még frenetikusabb volt az élmény. Mindenki ezt az élményt keresi. Az emberek csodákra várnak és azt hiszik, ha valami nagyon-nagy dolog történik velük, akkor lehetnek igazán boldogok, és akkor hiszik el a csodákat, ha az nagyot durran és jól van tálalva. Pedig a valódi csodákkal nap, mint nap találkozhatunk. Csak oda kell figyelni rájuk. Ilyen volt Tóth Vera éneke is. Ilyen a művészet, a művész, a zene csodája. Ha valaki hitelesen tudja előadni, akkor magával ragad és rögtön érezzük, hogy nem hétköznapi dologgal állunk szemben. Az igazán nagy csodák megbújnak, nem rögtön nyilvánulnak meg számunkra. Ott vannak az orrunk előtt vagy mögött, hiszen az ember is egy csoda. A teremtett világ egy nagy csoda, ahogyan fel van építve, ahogyan működik benne minden. Az ember is része ennek, mint természeti lény, hiszen ugyanazokból az anyagokból épül fel, mint az őt körülvevő világ. Magában már az is csoda, hogy az ember képes gondolkodni saját magán, ahogyan gondolkodik (már, ha gondolkodik egyáltalán). Még ha működik is, nem (csak) az a nagy dolog, hogy valaki képes meghajlítani egy kanalat, elindítani egy épp nem működő órát vagy (ne adj' Isten) olvas a gondolatainkban. Ez is valami, ha egyáltalán lehetséges. De azt hiszem, nem ezektől válik az ember jobbá. Csak az embernek adatott meg az a lehetőség, hogy reflektáljon saját magára és a körülötte lévő világra. Azáltal, hogy nekünk megadatott a döntés képessége, tudunk fejlődni és jobbá válni ebben a világban. A művészet az egyik legalkalmasabb eszköz arra, hogy ezt a tisztulási folyamatot elindíthassa bennünk. Átélhetünk egy katarzist, amely után másként gondolunk magunkra, másokra, a világra. Nekem ilyen élményben volt részem péntek esete.

Falánkság

Sok minden eszembe jutott erről a dologról mostanában. Először is álljon itt egy Republik dal refrénje, amelyet átköltöttem:
"Ha itt ennél velem
és látnád, hogy étkezem

nem is jönnél el
többé már sosem"
(Ad notam: Republik Ha itt lennél velem c. dala - http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=4498)
Aztán költöttem egy versikét is, mely így hangzik:

Amikor én eszem.

Amikor én eszem
Csak úgy mozog az a szép szám
Csodáljátok ajkaim,
Micsoda szép szerszám.
Kitátom, becsukom
Étel nem menekülhet,
Csak addig zabálok,

Mígnem a rosszullét kerülget.

Na ezt a sok hülyeséget egy rajzzal kompenzálom

Türelem

Nem is olyan régen csináltam ezt a kis rajzocskát. A technikája toll és filctoll. Ez az

emberi tulajdonság, amely gyakran a leghamarabb fogy el vagy éppen híján vagyunk néki, volt az, amely segített e rajzocska elkészítésében.

Öca' forin'! Afasszamla!

Nem akarok sok kommentárt fűzni e remek hírdetőtáblához, magáért "beszél", természetesen hibásan.

Nem vidám alkalmazott

Mérges!!!

Vidám alkalmazott

Hát a vasutas és BKV sztrájkoknak is csak ez a szemét(kuka) örül egyedül.

A három majom

Modern kivitelben.

Híres fejszámolóművész

Ki lesz a Kiválasztott?

Búcsú a forintoktól

Ezzel a képpel szeretnék búcsúzni a mi kis egy és kétforintosainktól. Fogadjátok szeretettel.

A kép címe: TUINVAN

Sztrájk

Kiállításom

Egy-két kép az Amrita művészeti csoport legutóbbi kiállításáról. Rajzaim a hét főbűn közül a dühöt, a falánkságot és a lustaságot jelenítik meg. Olyan karikaturisztikus karakterfejeket akartam rajzolni, amelyek megfelelően képviselik azokat a rossztulajdonságokat, amelyek a leginkább jellemzőek a mai kor emberére. Szó sincs embergyűlöletről, sőt „Homo sum, nil humani alineum esse puto”
„Ember vagyok, semmi emberit nem érzek idegennek” mondta Terencius, és ezt a gondolatot én is osztom.

Állatbarát

No comment

Ezeket egy TV újság hasábjairól fotóztam

Reneszánsz Év II

Reneszánsz Év 2008

2008 a reneszánsz éve. Ez a művészettörténeti korszak már csak azért is áll olyan közel hozzám, mert restaurátornak készülök és elég sok, ebből az időből való festménnyel, alkotással találkozom közvetlen közelről. Ajánlom mindenkinek a Medici kiállítást. Ha lenne időgép, akkor a reneszánsz kora lenne az első, amit meglátogatnék. Bekukkantanék Leonardo da Vinci, Michelangelo és persze Parmigianino műhelyébe is. Ezt a három másolatot kb négy vagy öt éve készítettem, még az egyetem felvételiére. A két első kép közül az egyik Parmigianino (1503-1540) feltételezett önarcképe, a másik a Török rabszolganő címet viseli. A harmadik kép Michelangelo Libiai Sibillája a sixtusi kápolnából.

Sztrájk

Hát nem érdekes? Itt ülök a koszosbüdös vonaton, ahol még víz sincs a vécében. Vagy nagyon meleg a fülke (most éppen szaunázni lehetne) vagy meg lehet fagyni, de örülök, hogy utazom. Megy a vonat! Hív a vasút vár a MÁV! Hát igen. Kicsit (kicsit?) koszos, kicsit büdös, de a miénk! Elvégre most már lassan négy éve, hogy - a nyarakat leszámítva - nap mint nap vonattal utazom.

A jövő gyermeke

Az egyik nap utaztam a szolnoki buszon és egy anyát láttam négy éves kisfiával, akinek indulatkitörését édesanyja csak egy mobiltelefonon lévő gyerekvideóval tudta lecsillapítani. A kisgyerek jól elvolt a kezébe nyomott telefon bámulásával.

Elgondolkodtam, hogy nem olyan rég (27-28 évvel ezelőtt) az én édesanyám inkább mesélt nekem. Beugrott, hogy akik a XXI. században születtek, bizony már úgy fognak felnőni, hogy a technika teljesen behálózza életüket. Hát igen. Le lennék maradva?

Sztrájktitánok

Mivel minden rosszban van valami jó, így a sztrájk ideje alatti kényszerpihenőmben sok rajzot csináltam. Nem mondhatom, hogy örülnék ennek az egész hercehurcának, de legalább volt egy kis időm magamra is. Az egész sztrájkkal az a legnagyobb probléma, hogy egyik fél sem tud megegyezni. Ez a hozzáállás mindkét oldalról, mutatja a mai magyar politikai helyzetet is. Ahogyan a szakszervezet vezetői és a MÁV vezetők nem számolnak a legfontosabb tényezővel az utazóközönséggel, úgy a két nagy párt sem foglalkozik az országot alkotó polgárokkal. Mérgemben csináltam egy rajzot arról a küzdelemről, amely mostanában fémjelzi a vasuti egyezkedéseket. A kompromisszumkészség teljes hiánya jellemzi mindkét oldalt, és ez felőlem, felőlünk, utasok felől nézve felháborító dolog.