Ez a látvány egy vasúti kocsi vécéjében fogadott az egyik nap. A szöveg tömörsége magával ragadó. Csak itt (vonatokon és vécékben) lehet találkozni ilyen sűrű jelentésű írásokkal. Csak azt nem tudom, hogy az ilyen ember miért nem áll ki a nyilvánosság elé, és bátran írja meg a véleményét, mondjuk az Andrássy úton, mindenki szeme láttára. Miért kell elbújva mocskolni össze a már amúgy sem túl tiszta MÁV vécét? Ha egy ilyen mellékhelyiségbe megyek be, azt már tudom, hogy fizikailag piszkos leszek. De azt már nem akarom és nem is tudom tolerálni, hogy mentálisan is összekenjenek.
Az ilyen emberek lépten nyomon a nyakunkba zúdítják mocskukat. Vajon miért? Már az ősemberben is benne élt a nyomhagyás vágya. Így mi is valamilyen okból vagy okokból kifolyólag szeretnénk, ha véleményünket megismerné a világ (többek között én is, ezért is működtetem ezt a blogot).
Nos, elgondolkodtam azon, hogy esetünkben, vajon mit is akart mondani drága firkálgatónk szikár kijelentésével. Vajh egy megállapítást szeretne közölni rövidke írása, vagy tiltakozásul futtatta filctollát a fényes falon két állomás és egy pisi között? Arra a következtetésre jutottam, hogy tiltakozás nem lehet, hiszen azok elé oda szokták biggyeszteni, hogy "monjonle" vagy "le a(z) xy"-kal. Ugyanakkor biztosan nem abbéli kívánságát kívánta kifejezni, hogy mostantól Magyarországon az általa jelzett vallású és etnikumú honatyák üljenek az országházban. Marad tehát a puszta tényközlés. Csakhogy ez sem állja meg a helyét, mivel ilyen vallási- etnikai összetételű parlamentet a világon sehol nem lehet találni. Most mondhatná bárki: a magyar parlamentre gondolt vérmes tollú szerzőnk. Ezt a megállapítást viszont, ha más nem is, de a Kereszténydemokrata Néppárt nagy vezére biztosan kikérné magának. A szándékot tehát mélységes homály fedi. Mint ahogyan valószínűleg ismeretlen szerzőnk agyára is ez volt a jellemző, midőn e három szócskát egymás alá kanyarította.
